Az RP technikák minőségét és pontosságát, valamint a felületi érdességét meg lehet elméleti alapokon is becsülni, de ez olykor pontatlan, esetleg túlzó. A gyártó cégek a saját technológiájukat mindig jobb fényben szeretnék feltüntetni, ezért érdemes azokat globális vizsgálati eljárások alkalmazásával összehasonlítani [2,3].
A 3D System egy ilyen összehasonlító vizsgálati eljárást dolgozott ki, amellyel a modellek pontossága és felületi minősége vált ellenőrizhetővé. Az eljárás alapjául egy modell szolgál (1. ábra), amelyet az egyes eljárásokkal le kell gyártani, majd pontosan meg kell mérni az eltéréseket az elméleti modellhez viszonyítva (1. táblázat).
A gyors prototípuskészítés igen széles anyagválasztékból kiindulva valósítható meg (1. ábra). Napjainkban elterjedtnek mondható a folyadék alapú prototípuskészítés, amely tipikusan polimer alapú anyagokat jelent, egyrészről a térhálósítható anyagok felhasználásával (SLA), másrészről az egyszerűbb termoplasztikus anyagok alkalmazásával (FDM). Ez utóbbi az anyag megolvasztását, majd újra megszilárdítását jelenti, amely lehetővé teszi a fémek alkalmazását is. További technológiák por alakú alapanyagból építik fel a modellt, az egymás melletti részecskék összeolvasztásával (SLS), esetleg valamilyen ragasztóanyaggal való egyesítéssel (3D Printing). Léteznek ezen kívül olyan technológiák, amelyek rétegeléssel, lapokból hozzák létre a prototípust. A legegyszerűbb ezek közül amikor lapokat (ált.: papírlapokat) vágunk megfelelő méretre, majd összeragasztjuk azokat (LOM).
1987 novemberében a sztereolitográfia volt az első RPT eljárás, amit a detroiti (USA) AUTOFACT kiállításon mutattak be. Akkoriban az eljárás még pontatlan volt és az anyagválaszték is nagyon korlátozott volt, de mára számtalan anyag áll rendelkezésre és pontossága messze meghaladja a kezdeteknél nyújtott mértéket.A sztereolitografikus készülék fő részegységei: a folyékony műanyag gyanta tárolására szolgáló tároló tartály, amelyben egy függőlegesen mozgatható asztal helyezkedik el, amely tulajdonképpen egy perforált fémlap. A modell készítésének kezdetekor ez az asztal a folyékony polimer gyanta felszíne alatt egy rétegvastagsággal helyezkedik el, így tehát az asztal felett a modell első rétegének elkészítéséhez szükséges vastagságban polimer gyanta van. A polimer gyantát a számítógépes modellből a megfelelő helyen készített metszet alapján egy HeCd vagy YVO4 lézer térhálósít. A réteg elkészülte után az alaplemez egy rétegvastagságnyit lejjebb ereszkedik, majd a gyantát egy réteg elsimító lemez egyenletesíti a modell tetején. Az állandó folyadék magasságot egy merülő dugattyú biztosítja, amely merülési mélységét a vezérlő egy HeNe lézer által mért folyadékfelszín magasságból határoz meg. Az elkészítendő következő metszet alakját a számítógép az aktuális modell magasságban a CAD modellen készített metszetből szolgáltatja. A folyamat innen periódikusan folytatódik a modell teljes elkészültéig (1. ábra) [4].
Rapid prototyping
