Rp-Design Stúdió Kft. hivatalos honlapja

Csoportosítás a felhasznált anyagok szerint

A gyors prototípuskészítés igen széles anyagválasztékból kiindulva valósítható meg (1. ábra). Napjainkban elterjedtnek mondható a folyadék alapú prototípuskészítés, amely tipikusan polimer alapú anyagokat jelent, egyrészről a térhálósítható anyagok felhasználásával (SLA), másrészről az egyszerűbb termoplasztikus anyagok alkalmazásával (FDM). Ez utóbbi az anyag megolvasztását, majd újra megszilárdítását jelenti, amely lehetővé teszi a fémek alkalmazását is. További technológiák por alakú alapanyagból építik fel a modellt, az egymás melletti részecskék összeolvasztásával (SLS), esetleg valamilyen ragasztóanyaggal való egyesítéssel (3D Printing). Léteznek ezen kívül olyan technológiák, amelyek rétegeléssel, lapokból hozzák létre a prototípust. A legegyszerűbb ezek közül amikor lapokat (ált.: papírlapokat) vágunk megfelelő méretre, majd összeragasztjuk azokat (LOM).

1. ábra: Csoportosítás anyagok szempontjából

  Csoportosítás alakadás szerint 

Alakadás szempontjából csoportokat állíthatunk fel, amelyekbe mindegyik technológia besorolható (2. ábra). Megkülönböztetjük a 3D-s és 2D-s tecnikákat. Az előbbit további csoportokra oszthatjuk, aszerint, hogy az alakadás pontonként illetve felületenként történik. A 2D-s technikáknál szintén hasonló a további felosztás, ott pontonkénti illetve rétegenkénti felosztást különböztetünk meg. Mind a 2D‑s, mind a 3D‑s technológiánál a pontonkénti építkezést további két csoportra oszthatjuk aszerint, hogy az szakaszosan, vagy folytonosan történik.

2. ábra. Csoportosítás alakadás szempontjából

További közös jellemzője az összes technológiának, hogy számítógép vezérli a folyamatot, valamint az, hogy mindegyikhez számítógépen elkészített modell szükséges. Ez a modell szinte bármilyen 3D‑s tervezőrendszeren elkészíthető, amely alkalmas a sztereólitográfiai fájlformátum előállítására (*.stl).

forrás: BME Polimertechnikai tanszék